Mi tagadás, a tojásból frissen kikelt kismadarak látványa nem minden emberi szívet indít meg, ritkán mondják rájuk, hogy milyen aranyosak. Engem az új élet mindig csodával tölt el, így az áttetsző bőrű, vakon csetledező-botladozó madárfiókák látványa is. Abban viszont biztos sokan egyetértenek velem, hogy milyen megható az az igyekezet és szorgalom, ahogy a madár szülők táplálják fiókáikat. Hiába, őket szorítja az idő, ha nem igyekeznek, a túlélést kockáztatják. Minden napi küzdelem az élelemért, a túlélését a puszta létért. Ez az egész élővilágra elmondható, alázatot és tiszteletet érdemel.
Egy jégmadár fészekaljat készítettem (habár a jégmadárnak nincs a klasszikus értelemben vett fészke), íme: